A XX. század harmadik negyedének új zenés színháza rendkívül gazdag kutatási területet mutat be. Ezekben az években a zenés színház lett az egyik fő elfoglaltság (különösen) a fiatal zeneszerzők számára, akik megemésztették a második világháború végét követő forradalmi zenei nyelvi kísérletek következményeit. Annak ellenére, hogy ebben az időszakban fontos volt a zenés színház, sok jelentős mű szinte feledésbe merült, és nagyon kevés rendszeresen újjáéledt, gyakran a fennmaradt jelölések elégtelensége vagy a rendezés szokatlan igényei miatt. 1955 és 1975 között a zenés színház Központi témává vált az Európai zeneszerzők számára, akik a második világháború végét követő forradalmi zenei nyelvi kísérletek következményeit dolgozták fel. Az új zenés színház számos jelentős átalakítást hajtott végre, mely a színházi hagyományok, a művészeti műfajok, az előadás konvenciói és a zeneszerző társadalomhoz való viszonyának kísérleti újragondolásához szolgált olvasztótégelyként. Ez a kötet Európa-szerte vezető szakembereket hoz össze, hogy új értékelést nyújtsanak a műfajról. Hat téma szerint épül fel, amelyek a következőket vizsgálják : az új zenés színház kapcsolata a korábbi és kortárs drámaelméletekkel; az új technológiák használata; az új zenés színház viszonya a progresszív politikához; az új helyszínek és környezetek szerepe; az előadó új elképzeléseinek előrehaladása; és az új zenés színház által a zenei elemzéshez támasztott kihívások. A közreműködő szerzők olyan zeneszerzők kanonikus műveivel foglalkoznak, mint Berio, Birtwistle, Henze, Kagel, Ligeti, Nono és Zimmermann, de kiterjesztik a területet olyan figurákra és művészeti fejleményekre is, amelyek nem szerepelnek rendszeresen a meglévő zenetörténetekben. Különös figyelmet fordítanak az új zenés színházra, mint az intenzív csere helyszínére-a különböző művészeti formák gyakorlói között, a nemzeti határokon át, valamint a különböző közvetítő intézményekkel. * ISBN : 9781138323018 * formátum : keménytáblás • Megjelenés dátuma : 2019-04-08.
