Mit jelent az, hogy a költészet és a zene a Holokauszt árnyékában, az esztétikai önreflexió eszközeként fordul egymáshoz? Hogyan alakítható át kölcsönös tükrözésük, amely a német romantika szempontjából ilyen kiemelkedő jelentőségű, hogy megőrizze érvényességét a második világháború után? Ezek Axel Englund könyvének alapvető kérdései, amely elsőként foglalkozik Paul Celan és a zene témájával. Mit jelent az, hogy a költészet és a zene a Holokauszt árnyékában, az esztétikai önreflexió eszközeként fordul egymáshoz? Hogyan alakítható át kölcsönös tükrözésük, amely a német romantika szempontjából ilyen kiemelkedő jelentőségű, hogy megőrizze érvényességét a második világháború után? Ezek Axel Englund könyvének alapvető kérdései, amely elsőként foglalkozik Paul Celan és a zene témájával. Celan, a zsidó holokauszt-túlélő, akit régóta a Német nyelv egyik legfontosabb költőjeként tartanak számon, életművében a fiatalkorúaktól a posztumusz gyűjteményekig kitartóan idézte fel a zenét és az éneket. Ezzel szemben kevés háború utáni író inspirált ekkora kortárs zenét, többek között Harrison Birtwistle, gy Inconkrgy Kurt, Wolfgang Rihm, Peter Ruzicka és még sokan mások művei. Englund könyve versek és zenei kompozíciók gazdag olvasmányai révén kritikus párbeszédbe vonja a művészeti médiát létezésük körülményeiről. A kereszteződés mély konfliktus helyszíneként jelenik meg, ahol a zenei és költői jelentés lehetősége forog kockán, és az esztétikai transzcendentalitás és a történelmi emlékezet konfrontációi játszódnak le a huszadik századi trauma nyomán. Still Songs : Zene Paul Celan költészetében és környékén (puhakötés).
