Harmadik albumukon, a How to Catch a Cloud (2011) és a From the Inside of a Cloud (2013) után Daniel Erdmann, Samuel Rohrer, Frank Mobus és Vincent Courtois frissítik svájci-francia-német történetüket. A csoportok spektruma széles, inkább a kollektívára összpontosít, mint az önfejlesztő egyénre. Időnként fényűzően lebeg, majd ismét rendkívül megragad; mindig éber és ravasz és tele van zenei kifinomultsággal. A kvartett nyitott terekbe hívja a hallgatót, amelyet mért, átgondolt vonásokkal tölt meg. A kompozíció és az improvizáció kiegyensúlyozza egymást, amikor a hallgató grunge hatásokkal, kamarazenei csellóval, morze-gitárral és szabad, dallamos ütőhangszerekkel találkozik. A szaxofon néha ritmikus funkciót vállal, de földes erővel is elengedi. A kvartettek messzemenő, mégis rendkívül tömör zene magával ragadó - nem arról szól, hogy a hangot jazznek hívják-e, szikla, pop, vagy modern klasszikus. Ami számít, az a csoporthangzás, amely elképesztő mélységgel fejlődik, és egyre koherensebbé válik, ami a hangulatokat, az árnyalatokat és a részleteket friss módon emeli fel, anélkül, hogy elveszítené a kapcsolatot a valósággal. Hatalmas rugalmassággal a csoportok szerves struktúrái összefonódnak a hajtással és a drámával. Minden résztvevőt különféle összefüggésekben rendkívüli hangszeresként ünnepeltek; zenéjük együtt megköveteli ezt a képességet, anélkül, hogy ki kellene mutatniuk. A tonális lehetőségekről nem álmodozva kommentálta az egyik kritikus a 2011-es debütálásukat; egy másik egyedülálló, finoman lenyűgöző zenét hallott, mint különféle formájú divatos repüléseket; egy esemény; rendkívül változatos Csoportos kölcsönhatás. Földes, részletekben gazdag, sziklás, kortárs. Tíz Dal A Valódi Utópiáról (Vinil).
