Vinyl LP elnyomja ezt a jazz klasszikust. A Blue Note ritkán merészkedett messze a kiscsoportos jazz spontaneitásától, de különleges erőforrásokat fektettek ebbe az 1963-as projektbe, lehetővé téve Donald Byrd trombitás és Duke Pearson hangszerelő számára, hogy lenyűgöző eredményeket érjenek el egy septettel és a Coleridge Perkinson Kórus hangjaival. Horace Silver és Cannonball Adderley munkái révén a gospel és a blues hatások egyre hangsúlyosabbá váltak a jazzben, de Byrd itt tovább vizsgálta a kapcsolatot, ötvözve a gazdag és szótlan hangokat egy erős ritmusszekcióval, folyékony szólistákkal és saját brassily deklaratív trombitájával autentikus és lenyűgöző módon. Donald Bests bell-szerű vibrafon és Kenny Burrells lelkes gitár tovább hangsúlyozzák a zenei gazdag egyesületek. A hangulatok a quot;Elijahquot; a quot;Beast of Burdenquot; és a Pearsons fényes himnusza ünnepelte a quot;Cristo Redentorquot; (a jazz-kompozíció kevéssé elismert mestere, Pearson is írt quot;Idle Momentsquot; a Grant Green session számára), de a dallamok mind energiával és érzéssel valósulnak meg. Úgy tűnik, hogy a zenekar különleges ihletet merít a carpet of sound kórusokból, és Hank Mobley tenorszaxofonos és Herbie Hancock zongoraművész is jelentős hozzájárulást nyújt. Az ülés mindig fantasztikusan hangzott, de Rudy Van Gelders remastering még nagyobb csillogást adott hozzá. Vinyl LP elnyomja ezt a jazz klasszikust. A Blue Note ritkán merészkedett messze a kiscsoportos jazz spontaneitásától, de különleges erőforrásokat fektettek ebbe az 1963-as projektbe, lehetővé téve Donald Byrd trombitás és Duke Pearson hangszerelő számára, hogy lenyűgöző eredményeket érjenek el egy septettel és a Coleridge Perkinson Kórus hangjaival. Horace Silver és Cannonball Adderley munkái révén a gospel és a blues hatások egyre hangsúlyosabbá váltak a jazzben, de Byrd itt tovább vizsgálta a kapcsolatot, ötvözve a gazdag és szótlan hangokat egy erős ritmusszekcióval, folyékony szólistákkal és saját brassily deklaratív trombitájával autentikus és lenyűgöző módon. Donald Best harang-szerű vibrafonja és Kenny Burrell lelkes gitárja tovább hangsúlyozza a zene gazdag társulásait. A hangulatok az "Elijah" deklamációs erejétől a "Beast of Burden" mély bluesjáig és Pearson ünnepelt "Cristo Redentor" (a jazz-kompozíció kevéssé elismert mestere, Pearson szintén írt "Idle Moments" - t egy Grant Green session-hez) fényes himnuszáig változnak, de a dallamok mind energiával és érzéssel valósulnak meg. Úgy tűnik, hogy a zenekar különleges ihletet merít a kórus hangszőnyegéből, és Hank Mobley tenorszaxofonos és Herbie Hancock zongorista is jelentős hozzájárulást nyújt. Az ülés mindig fantasztikusan hangzott, de Rudy Van Gelder remasterelése még nagyobb csillogást adott hozzá.